A Hét Patak Gyöngye Natúrpark ember alkotta értékei

A környék településeinek arculatán számos közös jegyet vehetünk észre. Építészeti kultúrája, jellege a XVIII. sz. közepéig gyakorlatilag homogén. Innen származik a településszerkezet, a telkek beépítésének módja és a gazdasági és lakóépületek ma még látható formája. Eddig az épületek főképp fából (gerendavázas szerkezettel) készülnek, csak a később kezdenek el vályogot használni építkezésre az 1772-es királyi rendelet értelmében. A XVIII. és XIX. századi lakóházak füstelvezetés nélküli, két-három osztatú épületek, gyakran gazdasági funkcióik (pince, kamra, istálló) is voltak. Később megjelenik a tégla építőanyag, a kovácsoltvas kerítések, gipsz vagy kerámia homlokzati diszítőelemek. A XIX.-XX. század fordulóján polgárias jellegű épültek is megjelennek. (TIHANYI Cs. 2004). 

Külön szólni érdemes a térségnek oly jellemző képet adó pajtákról. Ezek sokszor a lakóház anyagánál jobb minőségű alapanyagból (nyerstégla) készültek. A falakon szegmens és kosáríves nyílások, az ajtókon és ablakokon téglakeretezés, az oromzatokon pedig lépcsőzetes kialakítás figyelhető meg. A párkányzatok mint falsíkból kiugró díszítősorok jelentkeznek (Csikóstőttős Helyi értékvédelmi katasztere 2003).

A Natúrpark mind a nyolc települése az újkőkor óta lakott, ennek köszönhetően bővelkedik régészeti lelőhelyekben, melyek védettség alatt állnak. Ezek a területek ma döntően megművelt földterületek.